2017. szeptember 27., szerda

3. fejezet: Harag



Teltek a napok, és Hermione alig-alig szólt pár szót az egykoron Mardekár hercegnek tartott, aranyvérű varázslóhoz. Mérhetetlenül dühös volt rá, és minden pillantásából ez áradt. Legszívesebben megfojtotta volna egy kanál vízben, de más egyéb elképzelései is voltak arra, hogy Draco végre kilépjen az életéből.
Odakint ma erős szél volt. Úgy süvített, hogy még a házban tartózkodók is tisztán hallhatták annak rémítő erejét. Draco arra gondolt, hogy ma végre nem kutatnak utána a nyomorult aurorok. Nem fogja számon kérni senki azért, amit a múltban elkövetett Voldemort és az apja akaratára. Ő jól tudta, legtöbbször félelemből cselekedett, ami miatt ugyan nem bocsátott meg önmagának, de a többi mágikus képességű ember sem. Ez pedig csak tetézte a problémák sokaságát.A férfi az ebédlőasztalhoz lépett, és az összeütött tojásrántottáját majszolta, amit kissé odaégetett. Sosem kellett magára főzni vagy sütni, mert a Malfoy kúria hatalmas falai között mindig volt, aki elvégezte ezt a nemes feladatot. Mégpedig a házimanók.

2017. szeptember 19., kedd

2. fejezet: A napló

Hermione Granger-nek nem jött álom a szemére. Nem is csoda, hiszen ismét szemtől szemben állt a múltjával, és tudta, bármikor bekopogtathat hozzá Harry Potter és Ron Weasley, akiket egykor barátainak tekintett. Őrült vagyok. Biztos vagyok benne, hogy megőrültem, hogy pont őt védem –gondolta magában a lány, és a hátára feküdt. Persze azért annyira mégsem ment el az esze, hogy pálcája nélkül térjen nyugovóra.
Eközben a fürdőből halk vízcsobogás hallatszott. Draco Malfoy-nak jelenleg csak az okozott örömet, hogy egy kád forró vízben áztatta le magáról az egész napi piszkot, amely ráragadt az útja során. Mennyi mindent kellett átélnie? Mi lehet a szüleivel? Talán már az Azkabanba dugták őket... Ebbe a gondolatba beleborzongott, és azonnal igyekezett elterelni.
-Malfoy, itt vannak a... -Hermione-nak elakadt a szava, amikor hirtelen benyitott a férfivá cseperedett Draco-hoz, és szája elé kapta a kezét.

2017. szeptember 12., kedd

1. fejezet: A Malfoy család végzete



Egy csuklyás alak sietősen rohant a Malfoy-kúria ráccsal körülvett gyepén. A mindig gondosan rendben tartott kert virágai zavartan mozgolódtak. Talán még soha senki nem zavarta meg nyugalmukat, hiszen Narcissa Malfoy, a ház úrnője mindig ügyelt arra, hogy virágainak semmi bántódása ne essék. Az alak alig kapott levegőt a nagy iram miatt, amit diktált magának, ám mégis sietősen -, magának időt se hagyva a pihenésre,- kopogott be a kapun a Reggeli próféta frissen nyomtatott számával a kezében. Mint mindig, most is egy szolgáló nyitott ajtót. A család mindig is adott a látszatra, így most is úgy tettek, mintha minden rendben lenne, holott, számukra semmi nem volt rendben.
-  Hívja ide nekem a Malfoy-okat. –szólt sürgetően az alak a nőnek, aki azonnal a családfőhöz, és a többi taghoz ment, hogy bejelentse a látogatót.
- Mi történt? Mi az a sürgős dolog, ami miatt idehívtál minket Herald? –Lucius hangja baljósan csengett, és közben felvont szemöldökkel, felsőbbrendű tekintettel nézte a nála jóval alacsonyabb férfit.
- A Reggeli próféta. –kezdett mondandójába Roger Herald, és ujjával az újság főcímére mutatott. –Most már megerősítették a hírt. A Nagyúr meghalt. –a férfi idegesen járkálni kezdett. –Harry Potter serege végigjárja a varázslók házait, lakásait halálfalók után kutatva, és ide is el fognak jönni. –túrt hosszú, csimbókokba álló hajába. –Hamarosan itt lesznek.